Ötschergraben túra

1 napos túrát tettünk a nem is túl messzi, ausztriai Ötscher Nemzeti Parkba. Szurdok túra, óriási vízesések, festőien élénkzöld patakok. Egy meseszerűen szép túra beszámolója:

Vasárnap hajnali keléssel kezdődött minden. A hajnali ködben a Krisztina Lovasudvarban fut össze a csapat, de a mindent beborító, sűrű köd miatt, meg kell keresnünk a buszunkat, mivel nem találta a bejáratot a lovardába. Felszállás és indulunk! Már majdnem megérkezünk, mikor Rolanddal megállapítjuk az internetes időjárást böngészve -ahol is azt mondják, szikrázó napsütés várható –, hogy az időjósok fejükre estek, hiszen ahogy kinéztünk, tejfehér minden.

De mielőtt még minden reményünk szertefoszlott volna és lelkiekben felkészültünk a ködben botorkálásra, Annaberg felett kibújt a nap és arany fénybe vonta hegyeket. Megérkeztünk, elő a hátizsákokat, kabátot, hiszen hideg idő várt minket (4 fok) Elindulunk, az Erlauf-tó mellet bekanyarodva könnyed ösvény kis patakot követve halad lankásan lefele, két gigantikus méretű vízesés mellett (Lassingfall), majd egy balos forduló után hirtelen hatalmas csupasz sziklafalak közé érünk.

Mind felfele, mind lefele több tíz méteres szintek húzódnak mellettünk. Kb. fél órás sétával érünk le a patak szintjére, ahol a vízmű turbináinak süvítése és a fehéren habos patak zubogása mellett alig tudunk beszélgetni. Utunk át egy hídon, majd balra folytatjuk tovább, most már ténylegesen az Ötschergraben-ben.

Bőven túl vagyunk az ebédidőn, mire az Ötscherhias nevű „büféhez” érünk, mely nagyjából a szurdok felénél helyezkedik el. Itt méreg drágán lehet sört, üdítőt vagy egyszerűbb étkeket venni, illetve itt csatlakozik be az a Mellék-ösvény, melyen be lehet fejezni a rövid kört. Mi folytatjuk az utunk tovább a szurdokban, a Mirafall vízeséshez. Egy újabb félórányi sétával aztán elérjük jobbunkon a hatalmas vízesést.

Közel 80 méternyi magasságból zubog a víz egy a hosszú évek alatt és milliónyi csepp súlyának formáló ereje által kialakított medencébe. Miután mindenki kipihente és kifényképezte magát, visszaindulunk a Ötscherhias büféhez, ahol meredeken kapaszkodik fel az út, a vasútállomás felé. A jelentős és hirtelen szintemelkedés, az izzadáson, szapora szívverésen, túl, a túravezető teljes családfájának emlegetését vonja maga után, illetve néha felhangzik egy elhaló „Istenem, nem bírom tovább, messze van még?" is...!

Az emelkedő leküzdése után, könnyed sétával érjük el az Erlaufsteet és a vasútállomást, ahol heringek módjára felpréselődünk az Ötscherbar nevezetű vonatra, és visszaérkezvén Wienerbruck-ba, indulunk haza, ismét sűrű ködben, hiszen csak a kedvünkért és a túra időtartamára süt ki a nap! Nagyon jó csapat gyűlt össze, a nagy létszám ellenére is jól mozogtunk együtt! 


Köszönjük a részvételt és reméljük élményekkel és szép emlékekkel gazdagodott minden résztvevő!
Tavasszal szeretettel várunk új túránkra!